<<< Előzmény: Két óra Innsbruckban

Salzburg: volt egyszer egy troliszülinap 1.

Szeptemberi ausztriai utam fő célpontja Salzburg és az ottani troliközlekedés 65. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat volt. A háromnapos esemény első napján új trolibusz vonalszakaszt avattak és adtak át, a második napon az Autómentes Nappal egybekötött utcai fesztivált, trolis és tűzoltó-felvonulást rendeztek Maxglan városrészben, a befejező napon pedig nyílt napot tartottak a helyi troligarázsban. Ez az egész nem csak fotóügyileg, de mint egy alig egy éves trolivezért, szakmailag is érdekelt. Ezért előljáróban hadd jegyezzem meg: ne lepődj meg, ha ezúttal néhol a trolizás oldaláról közelítem meg a dolgot, de megpróbálom majd érthetően megfogalmazni. :-)

Amint az ember megérkezik a város főpályaudvarára, rögtön egy forgalmas, többperonos troliállomásba botlik...

...de túl kézenfekvő lett volna ott kezdeni a beszámolót. Csakazértsem! :-) Inkább kezdjük az ifjúsági szálláshoz legközelebbi csomópontnál (Justizgebäude). Itt a belváros délkeleti részén, a Salzach két partján egyirányú utakon haladnak a trolik, több egymással fonódó viszonylaton, és két híd kapcsolja össze a két irányt, ahol szükség esetén vissza is lehet őket fordítani az ellenkező irányba (a nyolc trolibusz viszonylat közül öt érinti ezt a teret). A képen látható 3-as, és mögötte az egyik hídra (Karolinenbrücke) kanyarodó 7-es troli ugyanúgy Salzburg Süd felé, dél-keleti irányban halad a belváros felől, ám két különböző útvonalon.

Délről pedig egy 5-ös érkezik, szintén áthalad a téren, majd a Karolinenbrückén át jut a belvárosba, onnan pedig a főpályaudvarhoz. De miért is van az ő vezetékén egy váltó (neki) balra, amerről az egyirányú út érkezik?

Mert itt kéremszépen egy trolibusz-körforgalom található. Normál menetrend szerint nem használják, csak üzemi okokból, terelésnél, vagy garázsmeneti útvonalként.

Íme az említett híd, a háttérben Hohensalzburg vára áll. A 9463-aska pályaszámából olvashatóan 1994-es beszerzésű, hasonló típust az innsbrucki beszámolóban mutattam. Ám ez a magaspadlós, GS (Gräf&Stift) GE112M16 troli a helyi különleges igényeknek megfelelően (kanyargós szűk utak) rövidebb, a csukló utáni rész csak három ablaknyi hosszúságú.

"Egyike vagyok a több mint 80 környezetbarát trolinak" - olvasható a hátán. 1961-ben jelent meg az első csuklós trolibusz a városban, ma már ők az egyeduralkodóak a trolik közt. Na meg az is megfigyelhető, hogy ezeken nincs áramszedő-lehúzószerkezet (Trollifänger), egyedül a Van Hool trolik vannak felszerelve pneumatikus lehúzó-felengedő szerkezettel, ők is a lehúzóbot (gamó) mellett voksoltak. Áramszedő-kiugrással nem találkoztam, pedig eszeveszett tempóban haladnak még az íves vezetékeken is.

Továbbá a hátulja ezeknek is le van szűkítve, mint egy villamosnak (szűk fordulókban nem kaszál akkorát a vége).

A következő típus a kilencvenes évek második felében beszerzett, alacsonypadlós Gräf&Stift/KIEPE gyártmányú, NGT204M16 típusú troli. Ő is csak 16 méter hosszú, és szűkített hátsójú a jobb fordulékonyság érdekében.

A harmadik, legifjabb típus pedig a belga Van Hool és a KIEPE 100%-ban alacsonypadlós trolija, az AG-300T, őket 2000 óta szerzik be folyamatosan. Mindhárom típus érdekessége, hogy a B tengely a hajtott, és a C tengely is kormányzott. Látható, hogy azért ahol a kerítés kolbászból van, ott is elromolhat a digitális kijelző (a Zentrum, a Hauptbahnhof és a Pflanzmann szavakból összeállított egyveleget olvashatunk rajta :-) ).

És íme itt a híd túloldalán a troli-körforgalom másik oldala, ezzel együtt már minden irányt vissza lehet forgatni szedőpakolás nélkül, ha a szükség úgy hozza. Itt találkozok NZA-val is, akiről ugyan tudtam, hogy szintén eljön, de konkrét találkozót nem beszéltünk meg. Nem véletlen, hogy több fotóssal egyetemben itt telepedtek le...

...ugyanis a helyi troligarázsból (Zentralgarage) erre vezet az út Maxglan felé, ahol a trolisok és a helyi tűzoltók egy utcai fesztivált szerveztek meg a troliszülinapra, így erre fognak jönni a meghívott különleges trolik is. És már itt is van az első: ez az 1952-es építésű Henschel/Uerdingen/BBC (ÜH IIIs) trolibusz egykor a német Solingen utcáit járta, ma egy angol gyűjtő tulajdona, Carlton Colville-ben lakik. Mármint a troli. :-) Ugyanilyen típus pedig 1956 és 1976 között közlekedett Salzburgban.

Majd az ex-NDK-s Skoda 9Tr érkezik, ő Eberswaldéból jött. 19-eskét 1969-ben építették, egyike volt annak a 7452 (!) ilyen típusú trolibusznak, amelyeket 1962 és '82 között szállítottak többek közt Indiába, Norvégiába vagy Afganisztánba. Az eberswaldei trolihálózat gyakorlatilag egyidős a salzburgival, pár héttel később indult meg ott a forgalom. Mögötte a 64-es pályaszámú, 1987-es építésű MAN/Gräf&Stift/KIEPE hegyitroli Solingenből. Megjegyzem, a járművezetők rendkívül partnerek voltak a járműfotózásban: nem egyszer leálltak, és kiengedték maguk elől az alárendelt útról jövő autókat, csak azért, hogy azok ne legyenek benne a fotóinkban! Köszönet érte!

Ostravából, Csehországból érkezett ez a 15 méteres Solaris/Cegelec alacsonypadlós. Ő már régebben megérkezett Sóvárra, utasforgalomban tesztelték, hogy elfér-e egy ilyen a helyi szűk utcácskákban, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy legközelebb csuklós trolikat fognak beszerezni. Úgy tűnik, elfért. Mindenesetre, szép hosszú. Mögötte egy helyi régiség, név szerint Trolli, egy csuklós a nyolcvanas évekből...

...illetve az egyetlen megmaradt szóló troli következik. Mindkettőt különmenetekre lehet kibérelni. És akárki akármit mond, legszívesebben lefotóztam volna itt akár a múzeumi BKV-s ZIU 5-öst, vagy akár egy helyreállított FVV-s IK60T-t is. Itt lett volna a helye...

Gyorsan utánuk eredünk. Egy 5-öst kapunk el a főpályaudvarig, egy Van Hool személyében, akinek a szedői épp egy Y-alakú váltón fognak áthaladni.

A váltókat természetesen nem menetárammal állítják (értsd: gyorsítással :-/ ), mint nálunk, hanem rádiós jeladóval, távirányítással működtetik őket. A régebbi váltókon 25 km/h-val, a többin 45-tel szabad áthaladni (a gyakorlatban tehát annyival, amennyivel nem szégyeled :-) ), szemben a pesti 10-20 km/h-val. Érdekes megfigyelni a képen látható gyorsjárású váltót, a keresztezési része is átáll a kívánt irányba. Azt sajnos nem tudom, hogy emiatt mindkét irányban szigetelt részen kell-e áthaladni, vagy esetleg - modellvasutas szójárással - polarizálva van-e a kereszt, és az iránynak megfelelő pólusú áram van-e benne...

Nem csoda, hogy kultúráltabb közlekedési rendszerekben már nem menetárammal állítják a váltókat, sőt, a német Villamosközlekedési Üzemi Szabályzat (BOStrab, Betriebsordnung für Strassenbahnen) már kifejezetten tiltja. A lényeg az, hogy a vezeték egy részén (a segédvezetéknél) menetet kell adni (gyorsítani kell), ha a váltót az adott állásából át akarjuk állítani. Persze, ha a forgalomban haladva hírtelen fékezni kell, máris sikertelen lesz a váltóállítás, és lehet kiszállni, átpakolni az áramszedőket a jó irányba. De hogy az utaskomfort oldaláról is megvizsgáljuk a kérdést: utazzunk Ziuval a 78-ason az Izabella utca és a Lövölde tér között. A megállóból induláskor gyorsítás, a segédvezeték előtt lassítás, alatta gyorsítás, a közeli váltó előtt ismét lassítás, alatta áthaladás után gyorsítás, majd a következő megállóba beálláskor ismét lassítás következik. És mindez igen rövid távolságon belül. A rádiótávirányítás esetében a menet dinamikája nem befolyásolja a helyes váltóállítást, és ugyanez igaz fordítva is: ahhoz, hogy a váltót helyes irányba állítsuk, nem kell változtatgatni a haladási sebességet.


A Van Hool belső tere. Elég tágasnak találtam, egy alacsonypadlóshoz képest főleg, ráadásul a hátsó ajtónál egy nagyobb placc áll rendelkezésre pl. kerékpár szállítására, köszönhetően annak, hogy a hajtás nem hátul van, hanem a B tengelynél.

És már itt is vagyunk a főpályaudvar előtt. Az átmenő, és az itt végállomásozó járatok miatt elsőre kissé kuszának tűnik a felsővezeték-hálózat. Másodikra is. De aztán rájön az ember, hogy tulajdonképpen csak arról van szó, hogy az itt végállomásozó vonalak vezetéke az átmenő vonalak vezetékeit körüljárja.

A trolik két szigetperont használnak, ahonnan egyébként közvetlen lejutási lehetőség is van a Lokalbahn (helyiérdekű vasút Trimmelkam, illetve Lamprechtshausen települések felé) földalatti állomásához. Az átmenő viszonylatok (1-es, 3-as, 6-os) a trolik által használt két szigetperon között, a csomópont közepén állnak meg...

...míg az 5-ös végállomása a belváros felé eső oldalon van. Mikor ismét a belvárosba indul (ld. a képen), hurokfordulója keresztezi az átmenő viszonylatok vezetékeit...

...majd a repülőtér felől jött 2-es viszonylat (a képen a kék troli) végállomását is megkerülve csatlakozik vissza az átmenő viszonylatok belváros irányú vezetékébe. A 2-es ugyanezt teszi a másik irányba: keresztezi az átmenő vezetékeket, megkerüli az 5-ös végállomását, és a másik oldalon csatlakozik az átmenő viszonylatok vezetékéhez.

Itt egy alacsonypadlós Gräf&Stift halad az átmenő 3-ason Itzling/Pflanzmann felé, amint egy tahó mercis beparkolós k....göt kerülget. :-) Az áramszedőket nézve ismét a modellvasutazás jut az eszembe: fekete szedő = nullvezeték, kéxedő = 600 Volt, ha jól tévedek. :-)

Fel is szállunk egy ilyenre a 2-esen. Itt látható, hogy milyen ötletesen helyezték el a hajtást és a többi elektromos cuccot: a B tengely előtt a bal oldalon, ahol úgyis szűkös szokott lenni a hely az alacsonypadlósokon. Cserébe viszont jókora üres tér marad hátul, és az itteni hosszülések is valamivel tágabbá teszik a kocsit, mintha keresztülések lennének itt (ld. Ikarus 435T).

Ez a doboz is a hajtás része. Előző este jó hasznát vettem, a hátizsákomat le se kellett vennem, ezen a dobozon ülve jól elfértem. :-)

A 2-es a repülőtéri járat, róla a Jodok-Fink-Straße megállóban szállunk le. A kocsi a régi színtervben tűndököl, ezt a krémsárga színt "Schönbrunner-Gelb"-nek hívják, mivel anno ilyen színűre festették a császárék a kastélyaikat. :-)

Maxglan városrész főutcáján, szó szerint a Maxglaner Hauptstrassén sétálunk. Ezt a képet azok kedvéért lőttem, akik szerint egy ilyen rendezvény nem vonzana elég érdeklődőt...

Állítólag itt van a városban a legrégebbi rendszerű felsővezeték-függesztés. Hát tényleg nem úgy néz ki, mint a szokásos "svájci rendszerű" Kummler+Matter. És nem is kígyózik jobbra-balra, csak lóg. :-)

Viszont lehet itt találni lazavezetéket is. Ez a pesti trolihálózaton - az idomkeresztezéshez hasonlóan - már sajnos elfeledett találmány, csoda, hogy a villamosainknál még van. :-) Ugyanis arról van szó, hogy az áramszedő, amint itt elhalad, rövidre zár egy áramkört, amivel aztán olyan dolgokat működtethetünk, amiket csak akarunk. Például: fedezőjelző átváltása (gondoljunk mondjuk a Wesselényi-Kertész utca sarkára és a 74-es troli baleseteire), zöld jelzés meghosszabbítása, állomási kijelzők működtetése stb.

Egy Van Hoolt is nekitámasztottak ennek a háznak, belőle trolimodelleket, különböző StadtBus-os ajándéktárgyakat árusítottak, meglehetősen drágán. Megjegyzem: a troli az ellenirányú vezetéket használta.

A következő attrakció az ilyen rendezvényeken elengedhetetlen járműparádé volt, a Maxglaner Hauptstrassén a rendezők - tehát a trolisok és a helyi lánglovagok - felvonultatták büszkeségeiket, érdekes járműveiket. Szép sorban, felváltva. Egy nénósautó, egy trollej. :-)

Az első - talán parancsnoki - miniatűr terepjáró piros izé után az első trolibusz a solingeni 1-es pályaszámú Henschel/Uerdingen/BBC kocsi volt. Valahogy olyan mérges tekintete van. :-))

Érdekes az áramszedő lehúzókötele, semmi automatika, csak egy görgővel kapcsolódik a kötél az áramszedőhöz. Így normál állapotban a görgő visszagurul a szedő tövéhez, hogy a kötél ne lógjon össze-vissza.

A bogárhátú után egy csőrös veterán. Mi lehet ez, egy öreg Steyr talán?

Következik az eberswaldei Skoda. Nem meglepő, a sorrend ugyanaz, mint amikor a garázsból jöttek kifele.

Folytatás >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2005-2006

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv