<<< Előzmény: Linz, ahol a méret a lényeg

Lambachtól Gmundenig: HÉV-ezés a Stern & Hafferl vonalain

Az oldal elkészítéséért köszönettel tartozom a Stern und Hafferl Verkehrsgesellschaft m.b.H.-nak és Ing. Helmut Zwirchmayr úrnak

Linztől nyugatra található néhány vasúti mellékvonal, amelyet a Stern & Hafferl cég működtet. A manapság, főleg Németországban gombamód szaporodó modern magántársaságokkal ellentétben ez egy igen nagy múltú cég, Josef Stern és Franz Hafferl mérnökök már az 1800-as évek végén egy vasútépítő céget vezettek a térségben.

Az egyik vonal a Linz-i főpályaudvar mellől induló LILO, azaz Linzer Lokalbahn, a Linzi Helyiérdekű Vasút. A fenti felvétel még az előző túrám alatt készült, amikor a Transrapid mágnesvasútat mentünk megnézni. Egy GTW 2/6 típusú, ADTranz/Stadler/Fiat-SIG építésű alacsonypadlós motorkocsi látható rajta, Neumarkt-Kallham állomáson, a LILO nyugati végén.

Linz-i villamosozgatásunk után Gmundenba indultunk. Persze, ezt a hagyományos Linz - Attnang-Puchheim - Gmunden útvonalon is el lehet intézni, de ugye az ínyencek inkább kerülő útvonalat keresnek. Lambach az a vasútállomás, amit az átlag Inter- és Eurocity vonatok lazán elkerülnek, viszont ha az ember regionális vonattal utazik, átszállhat a Vorchdorferbahn-ra, azaz egy újabb Stern & Hafferl vonalra, amely 1903 óta üzemel. Sajnos, rögtön meglepetés ért: Ausztriában a magánvasútakra nem érvényes az InterRail jegy, noha a menetrend ugyanolyan R vonatokként (regionális személy) szerepelteti őket, mint ÖBB-s társaikat. Még mielőtt egy fotóra lett volna idő, gyorsan felpattantunk, szoros volt a csatlakozás.

Megvettük a 4 Euro-s jegyünket Gmundenig, sebaj, ez az összeg nem vágott minket földhöz. Nos, a járművekről semmit nem tudtam, míg egy e-mailt nem küldtem a Stern & Hafferl-nek. Pár nap múlva meg is érkezett a válaszlevél, benne sok-sok betűvel meg számmal. Így most már azt is tudom, hogy első járgányunk, a 20 111 pályaszámú B4ET motorkocsi - amely négytengelyes, 2. osztályú utasterű villamos motorkocsi, legnagyobb sebessége 70 km/h - 1953-ban épült a kölni Westwaggonnál, és 800 V egyenfeszültségű hálózaton szeret közlekedni (bár úgy tudom, itt csak 750 voltot kap, több járművük csak 750 voltos). A "vájtszeműek" :-) biztos észrevették már: a középső vezetőasztal lezárható, valószínűleg még paravánfal nélkül készült annak idején a kocsi vezetőállása. Stadl-Paura állomásig az ÖBB-vel közösen használják a vonalat, az ott elágazó ÖBB vonallal még később találkozunk.

Csak egy fedezetlen útátjáró, és máris otthon érzem magamat: légkürt helyett ugyanolyan síp van a járművön, mint a Budapest környékén szaladgáló keletnémet HÉV szerelvényeken.

Valahol a semmi közepén egy csonkavágány ágazik ki a miénkből, rajta egy kéttengelyes villamos motorkocsi, a BET 24 103 áll egy teherkocsival. A sorozatszám az üzemeltető vonallal van összefüggésben: a 24-es a Lambach - Vorchdorf-Eggenberg Helyiérdekű Vasút (LVE) járműveit illeti, az előbbi 20-as (amin utazunk) például a Stern & Hafferl (StH) járműve. A 24 103-as 1912 óta erősíti az állományt, a Grazer Waggonfabrik építette akkor (nem tudom, de ez valószínűleg az SGP elődje lehet), villamos berendezését a Siemens-Schuckert Werke (SSW) gyártotta, legnagyobb sebessége 50 km/h. Zakatoljunk tovább!

Régi, kis forgalmú mellékvonalhoz illően: faoszlopok tartják a felsővezetéket.

Megint valamit tanultam: ahol a környéken sok a fenyő, a májusfa csúcsára fenyőt tesznek :-)

Vorchdorf-Eggenberg állomásra megérkezve az első jármű, amit megláttam, egy Turmwagen (=Toronykocsi). Ezt a karakteres megjelenésű, orrmotoros, kéttengelyes motorkocsit a felsővezeték karbantartására, javítására, építésére használják Ausztria-szerte. Na nézzünk itt körbe!

Először is, ő az a motorkocsi, amellyel idáig jöttünk, itt át kell szállnunk a Traunseebahn-ra. Igen, egy újabb Stern & Hafferl vasút. De nicsak, mi az ott jobboldalt?

Egy régi LILO motorvonat. Hogy hogyan kerülhetett ide? Nos, itt működik a Stern & Hafferl egyik, icike-picike főműhelye, ahol elvileg a társaság összes járművének fővizsgáit el tudják végezni. Igaz, itt most nem erről van szó, a B4ET 22 136 és B4ES 22 236 motor+vezérlőkocsi összeállítású motorvonat az itteni "iskolásvonat", azaz az erősítés a csúcsidőkben. A kocsik a mellette lévőhöz hasonlóan 1953-ban épültek, szintén a kölni Westwaggonnál, pedig egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Legnagyobb sebessége 60 km/h, nehogymár minden kocsinak ugyanannyi legyen! :-)

A baloldali a 20 109 psz. B4ET motorkocsi, 1956-ban épült a Rastatt-nál (kinézetre tök ugyanolyan, mint a többi Westwaggon kocsi, lehet, hogy a Westwaggon kiadta járműgyártásának egy részét bérmunkába a Rastatt-nak, mint ahogy manapság is együtt tud dolgozni a konkurens Bombardier és a Siemens?). 2002-ben végeztek rajta fővizsgát ugyanitt, szóval azt lehet mondani, ez most az aktuális színösszeállítás. Jobbra pedig az 1910-es születésű E 24 010 psz. villamosmozdony, persze, a legmodernebb osztrák tolató villamosmozdonyok arculatával.

Őt a J.A. Maffei Lokomotivfabrik készítette, a Taurusok gyártójának elődje, villamos berendezése szintén a Siemens-Schuckert Werkétől van. Kevesebb, mint 9 méter hosszú, 33 tonna, mind a négy tengelyét külön motor hajtja, teljesítménye 300 kW, legnagyobb sebessége 40 km/h. Nézzük az állomás másik felét!

Az állomás kétnyomtávú, a Vorchdorferbahn normálnyomtávú vágányai mellett találhatóak a Traunseebahn méternyomtávú sínpárjai. A jármű a 23 106 pályaszámú BD4ET, azaz másodosztályú, poggyászteres villamos motorkocsi. A 23-as sorozatszám a Lokalbahn Gmunden-Vorchdorf (GV) jele. 1954-ben készült Svájcban, az Ateliers de Constructions Mécaniques de Vevey (ACMV) / BBC Baden által, a céghez 1984-ben került. Megengedett sebessége 65 km/h. A Vorchdorferbahn 1912-ben nyílt meg, méternyomtávú lévén már akkor megvolt a lehetőség, hogy összekössék a gmundeni villamos vonalával. Persze, erről még mindig nem tettek le, de hát a pénz...

Ő a 23 103 psz. kéttengelyes motorkocsi 1921-ből, a Grazer Waggonfabrik építette AEG villamos berendezéssel. Két motorjával, 110 kW teljesítményével 30 km/h a megengedett sebessége.

Ő ott elől a másik ACMV/BBC motorkocsi, a BD4ET 23 105, szintén 1954-ből. Mögötte egy önürítős teherkocsi van, ezt valószínűleg csak a pályaépítéseknél használják, éppen a méternyomtáv miatt nincs a vonalon említésre méltó teherforgalom. A méter- és normálnyomtávú kocsik közötti átrakodás túlságosan megnövelné a szállítási időt. Bezony, ha a gmundeni villamos is normálnyomtávúnak épült volna, akkor valószínűleg a Traunseebahn is, és akkor itt nem kellene átszállnunk sem.

Csúcsidei erősítésre, különvonatozásra van itt pár személykocsi is.

Ekkor megérkezett újabb motorkocsink, az SWS/BBC építésű B4ET 23 111. Érdekes módon ez is 1954-ben készült, viszont 1998-ban lett itt üzembehelyezve, szerintem kicsit átépülhetett.

Belül is modern ülések, felújított utastér fogad.

Vezetőállás a fülke baloldalán, igazi svájci szokás szerint.

A Traunsee felé közelítve a háttérben már felbukkan Salzkammergut hegyvidéke.

Baumgarten-Waldbach és Gmunden Seebahnhof között a vonal egyesül a normálnyomtávú ÖBB-vonallal (amellyel együtt indultunk Lambachból), a méter- és normálnyomtáv összefonódva halad, ezért a három sínszál. Na ja, tavaly láttam már ilyet a stuttgarti villamoson, de ez azért mégiscsak nagyvasút! Egyébként 1990 óta jár a Traunseebahn a Traunsee partján lévő állomásig, azelőtt csak az ÖBB járt erre. Ellenben a szakasznak sokkal hosszabb történelme van: 1825 és 1832 között kiépült az európai Kontinens első vasútvonala Budweis (Ceské Budejovice) és Linz között, amely egyben a világ leghosszabb lóvasútja is volt. Ezt az 1106 mm nyomtávú vonalat 1836-ra meghosszabbították Lambach-on keresztül Gmunden Rathausplatz-ig. A Linz-Gmunden szakaszt 1855-56-ban átállították gőzüzemre, a mai ÖBB vonal elődjét - amellyel Stadl-Paura állomásig együtt haladtunk a Vorchdorferbahn-on, és itt újra egyesültünk vele - 1903-ra építették át normálnyomtávúra. Itt, Engelhofban található Ausztria legrégebbi állomásépülete.

Hogy Seebahnhof állomás mennyire a part mellett van, azt úgy tessék érteni, hogy a kihúzóvágány _tényleg_ benyúlik a tóba, egy félsziget képében. Még jó, hogy jó a fék, ahogy a domboldalról legurulunk, különben... placcs! :-))

Elbúcsúzunk HÉV-ünktől. Már nem is bánom azt a 4 Euro-t, egy magamfajta vasútmániás nem hagyhat ki egy ilyen változatos járműparkkal rendelkező vasúttársaságot, a vonalak történelmi jelentőségéről nem is beszélve, így az sem kizárt, hogy később más vonalakat is kipróbálok még a környéken. Viszont ha már itt vagyunk Gmundenban, még egy szolgáltatást igénybeveszünk a Stern & Hafferl cégtől...

Folytatás: Gmunden: kis dolgokban a legnagyobb >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2003-2004

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv