Vonatozás 2005. - A Krokodilvadász-túra 6.

<<< Előzmények

Megyünk tovább a naumburgi vasútállomás felé, le a hegyről, követve a régi villamosvonalat.

Az egykori pálya mai állapotát látva, lesz még munkája a srácoknak bőven, amíg nem végeznek a teljes kör helyreállításával.

És már itt is vagyunk, épp egy kocsiszekrény-billentéses ICE-T indul, ha jól emlékszem, Frankfurt felé. A vonat Drezda nevét viseli magán, a hátsó kocsi a 411 005-2.

Épp csak átugrottam egy fotó kedvéért ehhez a reggeli napon sütkérező Trabihoz és régebbi fajta emeletes kocsijaihoz, a hátam mögött...

...újabb ICE-T érkezett, ezúttal egy Münchenbe tartó, csatolt, 14 kocsis szerelvény. A két motorvonat közül az első már a vadiúj, második szériából való, néhány változás már első ránézésre is szembetűnik, például az ablakok lekerekített sarkai, vagy az, hogy ahol nincsenek ablakok - például a vécéknél -, ott nem a fekete vakablakok húzódnak végig, mint eddig, hanem a sima fehér oldalfal.

Újdonság volt rajtuk az akkori DB-tendencia megjelenése is: az étkezőkocsik helyett bisztrók kezdték róni a kilométereket. Igaz, a konyha repertoárja továbbra is majdnem ugyanazt tartalmazta, mint a korábbi étkezőkocsik esetében, ám nemigen volt hely ezek kényelmes elfogyasztására, 2007 év elejétől elkezdték ezeket a kocsikat át - vagy ha azt nézzük, hogy egy régi szolgáltatást vezetnek be vele újra -, visszaalakítani étkezőkké.

Ám a legpikánsabb mégiscsak a gyári tábla. Ugyanis az ICE vonatok megépítésében immár évtizedek óta a német ipar színe-java részt vett, ám időközben ezen cégek legtöbbjét felvásárolta a három, mára legnagyobbá vált vasúti gyártó. Így a legújabb ICE-T vonatok feljárólépcsőjén megbújó feliraton már mind a három nagy konkurens neve szerepel.

Und csüssz... :-) Hírtelen megérkezett az én Trabim is, Halle felé utazok tovább. A mai nap az egyik kedvenc vasútvonalamról fog szólni, a Rübelandbahnról.

Ez itt Weißenfels állomása, rajta a DB és az akkor talán még létező KEG vasút közös leányának, a Burgerlandbahnnak a bautzeni (DWA, ma már Bombardier) gyártású LVT/S jelű modern sínbusza.

A következő vasúti csomópont Großkorbetha, a Frakfurt és Nürnberg felől érkező vonalak itt válnak el Halle, illetve Lipcse felé. Ugyan a fűtőházak már nem élnek...

...még mindig jelentős a teherforgalom a környéken, annyira, hogy a napon sütkérező Ludmillák és más DB villanymozdonyok mellett...

...mindig találunk itt magánvasúti mozdonyokat is. Nem véletlenül.

Ugyanis innen Halle felé kilométereken keresztül nem is látunk mást, csak a Leuna (a képen) és Buna vegyipari óriások telephelyeit.

Most nincs időm "Hallében fürödni" :-), gyors átszállás következik Halberstadt felé. Nem a hátsó Dezsőkével megyek, mert az a mezei személy, hanem az innenső, kocsiszekrény-billentéses 612-essel, amely egyébként Hannoverbe tart. (Apropó: tudja valaki, hogy a szélvédő alatt az a piros pont mi célt szolgál? A Dezsőkéken is van ilyen)

Halberstadtban sincs több időm ennél, épp csak egy képet tudok kutyafuttában lőni erről az egykori DR-es 106-osról, a jelek szerint itt is egy magángép végzi el a tolatási feladatokat. De mielőtt bármit is mutatnék kedvenc NDK-s hegyivasutamról, hadd ejtsek róla néhány szót.

Első, Halberstadt és Blankenburg közötti szakaszán 1875-ben indult meg a forgalom, hogy az ottani kohó teherforgalmát ellássa, ám valamivel ki kellett szolgálni a Harz hegység fa-, mész- és érctermelőit is. 1885-re megnyílt a Rübelandig tartó szakasz, egy évvel később már Tannéig is elért. A topográfiai adottságok miatt - légvonalban 6 kilométeres távolság, majd' 300 méter szintkülönbség - ez egy 61 ezrelékes legnagyobb emelkedésű vasútvonal lett, az első a világon, ahol adhéziós és fogaskerekű szakaszok váltakoztak. Keskenynyomközű kisvasút építése helyett, noha az olcsóbb lett volna, maradtak a normál nyomtávnál, így Blankenburgban nem volt szükség az áru átrakására. Az 1920-as évektől nagy teljesítményű, 1'E1' tengelyelrendezésű, 95. sorozatú szertartályos gőzmozdonyok jelentek meg, amik lehetővé tették a fogaskerekes szakaszok elhagyását, a vonalvezetést is megváltoztatták.

1950-től a Deutsche Reichsbahn vette át a vonalat, ekkor nevezték át Harzbahnról Rübelandbahnra. Nemsokára kevésnek bizonyult a gőzösök kapacitása, így a hegyipálya modernizálása és villamosítása mellett döntöttek. Ekkor szűnt meg a Drei Annen Hohne felé vezető mellékág, és a főágat is Königshüttéig visszavágták. A keletnémet vasúthálózat többi részével kapcsolatot jelentő Halberstadt-Blankenburg szakasz a mai napig is dízelvontatású maradt, így mivel az onnan kezdődő hegyipálya messze esett a DR villamosított hálózatától, önálló erőművet nem létesítettek e szigetüzem számára, hanem a Magyarországon is használt ipari, 50 periódusú, 25 kilovoltos táplálást kapta. A DR "házi gyártója", a Lokomotivbau und Elektrotechnische Werke Hennigsdorf "saját kockázatára", 1961-re előállt két prototípus mozdonnyal. A hattengelyes mozdonyok feladata világos volt: távvezérelt üzemben (egy mozdony elől, egy hátul), 300 tonnás vonatokat 63 ezrelékes emelkedőn 40 km/órás, vagy 25 ezrelékes emelkedőn 60 km/órás sebességgel vontatni. 1965-től kezdve munkába is állt a 15 db E 251 (később a DB-nél 171.) sorozatú gép. 2002-es első látogatásomkor még volt szerencsém találkozni ezekkel a különleges járművekkel, sajnos már kivonták őket a forgalomból, vevőre várnak valahol, talán Zwickauban.

A vasfüggöny lehullásával itt is visszaesett a teherforgalom, néhány mozdonyt selejteztek, alkatrészeit felhasználták a többi üzemeltetéséhez. Kissé elhamarkodottan vágták szét őket, hiszen pár év múlva helyreállt a helyi cementmű anyagi helyzete, a forgalom újra megnőtt, ám már nem volt mivel ellátni a forgalmat: az egy-kétkocsis személyvonatok továbbítására dízelmozdonyokat kellett beállítani, eleinte az NDK eredetű 228-asokat (ex DR-118). Az új évezredben már öregnek számító 171-esek utódai után keresgélve néhány hónapig itt közlekedtek a DB modern, többáramrendszerű (a Bombardier 185. és a Siemens 189. sorozatú) mozdonyai, mintegy utolsó reményt adva a Németországban unikumnak számító vontatási rendszernek, de 2005. tavaszán az utolsó villanyvontatású vonat is elment... :-(


Vonatom egy vezérlőkocsis ingavonat, élén egy 218. sorozatú dízelmozdonnyal, mögötte két kocsival. 2001 óta így néznek ki itt a személyvonatok, melyek immár csak Elbingerodéig közlekednek. Azóta a 171-esek nem is vontathatnak személyvonatokat, mert az új előírások szerint azokat csak a TB0 ajtóvezérléssel ellátott mozdonyok vihetik (ez gátolja meg a nyitott ajtókkal való elindulást), őket pedig már nem érte volna meg felszerelni ezzel.

A DB Cargo Ludmillái Blankenburg fűtőházánál nem mennek újdonságszámba, hiszen a villamosított hegyipályáról leérkező vonatokat eddig is ők továbbították Halberstadt, Salzgitter stb. irányába. Az újdonság az, hogy itt már a Kolomnában remotorizált 233-as sorozat példányai is fellelhetőek, illetve, hogy már a drót alatt is ők füstölnek fel a hegyre.

Menetirányváltás következik: a rámpa első szakaszán a mozdony tol minket, most a másik oldalukról látjuk a pihengető nagydízeleket. De ha a másik irányba nézünk...

...akkor igen érdekes telephelyeket látunk, itt van például a Rübelandi vonalhoz tartozó teherkocsi-javító bázis...

...ahol a kerítés mellett ilyen ritkaságokat is találni lehet, mint ez az egykori, talán Mercedes "másfélemeletes" busz viszonylag jó állapotban megmaradt roncsa.

Nem túl hosszú, de annál meredekebb emelkedő után elérkezünk Michaelstein csúcsfordító állomásra, ez azt jelenti, újabb menetirányváltás következik.

Ránk vár ez a tehervonat, hogy végre lecsoroghasson Blankenburgba. Igen, itt sem DB mozdonyt látunk, hanem az akkori nevén Osthavelländische Eisenbahn AG (OHE) egyik Kék Tigrisét (a Blue Tiger az ADtranz, ma Bombardier DE-AC33C típusú, nehéz tehervonati dízelmozdonyának márkaneve). 2005 tavaszától kezdve a Rübelandi Cementművek az olcsóbb OHE-től rendelte meg szállításai nagy részét, erre a DB azonnal elszállította itteni villanymozdonyait, az áramot kikapcsolták. A megmaradt szállításokat a DB is a már látott dízelmozdonyaival látja el.

Ennek a képnek már dokumentumértéke is van. Mivel a magáncégek előtt megnyílt német vasúthálózaton két OHE vasúttársaság is megjelent (a másik az Osthannoversche Eisenbahn), méghozzá mindkettőnek volt Kék Tigrise, az összetéveszthetőség miatt ez az 1892-ben (!) alapított cég 2006-ban nevet változtatott Havelländische Eisenbahn AG-ra (HVLE). A mozdonyokat - mint ez a tigrismintást is - szürke-narancs színűre festették.

Újabb hegymászások, völgymenetek után elérünk Hüttenrode állomásra. Az alsó vágányokat a hatvanas évek modernizációja idején építették a megnövekedett teherszállítás miatt. Ismét völgymenet következik.

Lassacskán leérkezünk Rübelandba, előtte egy elágazás található a régi, 1920-as évek előtti nyomvonal irányába. Ide még visszatérünk.

218 103-0 a mozdony a vonatunk elején, amely még továbbmegy Elbingerodéba, a végállomásra, én viszont itt maradok a névadó helységben.

Folytatás >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2005-2007

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv