<<< Előzmény: Tesztutazás a Transrapiddal

Jena: a döcögényektől az alacsonypadlósokig 1.

Idei körutazásom alapmotívuma: megcsodálni Németország és Ausztria legérdekesebb villamosüzemeit, és ebben az Index fórumára írogató Mestska is társam volt. Hogy miért pont most mentünk? Nos, Németország ezen része rendesen átalakult az utóbbi években, legalábbis megpróbálja felvenni a nyugati városok arculatát - eltekintve a rengeteg, a nyugati államokba elköltözött polgárok által hátrahagyott, lezüllött, betört ablakú, üresen tátongó lakóház látványától -, és ez a városok mindennapi arculatát meghatározó villamosok esetében is így van. Pontosabban: a villamosüzemek még mindig változások elébe néznek: éppen ezekben az években tűnnek el végleg azok a villamosok, amelyek annyira meghatározták annak az NDK-nak a városképét, ahol nyaralni volt szerencsém még gyerekkoromban. Az öregecske, kéttengelyes villamoskocsik legnagyobb darabszámban készült típusai voltak a Gothai kocsik (így, nagybetűvel, hiszen őket a gothai vagongyárban építették, és a Gothawagen, Gothaer Wagen becenév rájukragadt). Az egyik utolsó város, ahol még 2003-ban is menetrend szerint közlekedtek az 50-es, 60-as években épült síndöcögények, a hőálló üvegedényeiről is híres Jéna. És hogy az időzítésünk mennyire jól sikerült: a Gothai kocsikat ez év július 19-én, az idei nyíltnapon búcsúztatták el.

Igazából nem volt túl sok reményem arra, hogy egy igazi Gothaival utazhassak itt, hiszen az a hír járta, hogy itt már csak két-három Gothai van, és azok is csak végszükség esetén járnak. Egy támpont volt: az internetről letöltött menetrend, ahol néhány villamos a 3-as viszonylaton kN jelölést kapott (ez itt természetesen nem a "kalauz nélküli" kocsit jelentette :-), hanem "keine Niederflur", azaz nem alacsonypadlós kocsit). A helyi járműállagot tekintve könnyen rájöhet az ember, miről van szó, hiszen - kicsit pontosítva az oldal címét - itt csak a kéttengelyes döcögények (Gothaiak) és az ADTranz (később Bombardier) építésű GT6M alacsonypadlósok közlekednek.

Egy ilyen alacsonypadlóst, a 619-est kapjuk el rögtön, véletlenszerűen, kora reggeli érkezésünk után, majd a városközpontban lévő végállomásig, az Ernst Abbe Platzig utazunk vele. (Szerintem tök jól néz ki a belső világítás járdára vetett fénye, mármint az ablakméretek különbözőségei miatt :-)) )

A végállomás megmutatja a kétirányú, kétoldali ajtós villamosok nagy előnyét: a végállomás mindössze egy darab kitérőből és két csonkavágányból áll (egy egyvágányú vonalszakaszhoz kapcsolódva, lásd fent). Egyirányú kocsik esetén a helyszínt látva csak egy deltavágány jelentene megoldást, viszont akkor kétszer kellene irányt váltani (egyszer tolatni is kellene), és ez alig férne be a rövid tartózkodási időbe. Egy hurokvágány a környező utcákban értelmetlenül megnövelte volna a pályahosszt és a menetidőt.

Ezután a 620-as pályaszámú Philharmonie-Bahn következett, ez azon kívül, hogy a második széria legelső tagja (az első, 1996-97-ben leszállított széria a 601-619 pályaszám-tartományba tartozik, legifjabb tagjukat fentebb már láttuk is), a Jénai Filharmóniát reklámozza, kívül egész alakos reklám formájában, belül pedig klasszikus zenét adva a hangszórókon keresztül. Naná, hogy ez utóbbi nem működött, amikor ott voltunk.

A jármű elrendezése asszimmetrikus, ez elsősorban a hajtásrendszer miatt van. A kocsi mindhárom része alatt egy-egy forgóváz-szerűség van, ezeknek, ha jól emlékszem, két féltengelyük futó, kettő pedig hajtott. A motor a kocsi hosszában van elhelyezve, mégpedig a futóművön kívül, pontosabban a hosszelrendezésű ülések alatt. Ugyanilyen járművek vannak Berlinben, Brémában, Münchenben, Nürnbergben, Zwickauban stb. Sőt, három darab Svédországba is került, mégpedig a három egykori, müncheni prototípus, Norrköpingbe.

A másik végállomásra érkeztünk, Lobeda-Ostra. Itt találkoztunk a 617-es kocsival, amelynek egész alakos jénai üveg reklámja van.

Ez a végállomás is a kétirányú villamosok áldásait használja ki. A villamosok egy kihúzóvágányon fognak vissza, itt a bal szélső vágányra az 5-ös, a középsőre a 3-as viszonylat járművei állnak be, a képen a jobb oldali vágányon van a leszállóhely.

Kezdődik a csúcsidő, én meg reménykedek, hátha kisüt a nap, és normális fotókat is sikerül készíteni. Jobboldalt a viszonylatszám nélkül érkező, valószínűleg kocsiszínből kiálló 623-as vár a baloldali, az 5-ös felszállóhelyére álló 632-esre, a jénai flotta második legifjabb tagjára.

Fel is szállunk rá. Már minden reményem kezdett elveszni: a Gothai motorkocsikat idefelé a kocsiszínben láttam aludni, míg a 3-ason is alacsonypadlósak mentek. Egészen addig, amíg...

...észre nem vettem a mögöttünk jövő 3-ast. Tudniillik a 3-as vonal három, észak-dél irányú viszonylat, az 1-es, a 4-es és az 5-ös déli végállomásait köti össze (Winzerla, Lobeda-West és Lobeda-Ost), az 5-ös és a 4-es összeágazásánál jött mögénk, a deltavágány másik ágán. Nosza, át is szálltunk erre a 118-as pályaszámú motorkocsira, és vele az 1-es déli végállomása felé, Winzerlába indultunk.

A belső tér az NDK-ban megszokott 2+1 üléselrendezéssel.

Winzerla az eddigiekkel ellentétben hurokvégállomás, ez tette lehetővé egészen tavalyig a tradícionális motor+pót+pótkocsis szerelvények körüljárás nélküli közlekedését az 1-es vonalon. A Gothaiak utolsó évüket, az új alacsonypadlósok megérkeztével a 3-ason töltötték. Azért az "nem volt semmi" dramaturgia, ahogy az 1-es és 3-as párhuzamos hurokvágányain a két villamos (a 629. és a 118. pályaszámú) egyszerre kanyarodott be a felszállóhelyre :-)

Ötlet arra, hogy hogyan tegyük kényelmesebbé az utazást alacsonypadló nélkül: a nehezen felszálló utasokat kérjük az első ajtónál felszállni, ahol a járművezetők a segítségükre lehetnek! Körülbelül ez a felirat lényege. Megvárjuk a következő Gothait, emezt elengedjük.

Előbb Zwätzen felől jön egy GT6M (figyelemre méltó, hogy itt már a következő végállomást írja ki a viszonylatjelző, ez értelemszerű, hogy a felszállóhelyre beálláskor már helyes irányt jelezzen), majd egy újabb Gothai Lobedából, a 115-ös, vele megyünk tovább. Itt jegyezném meg: anno az egyel nagyobb pályaszámú kocsi, a 116-os pályafutásának korábbi szakaszában Stralsundban működött, Jenában megtartva ottani pályaszámát, a 15-öst is, tehát egyszerre kétféle pályaszám volt rá felírva. Ő ma már Naumburgban van, az ottani múzeumvillamos flottáját erősíti, 37-es pályaszámon.

A félautomata (kézi nyitású, motoros zárású) tolóajtó belső farostlemez burkolatával.

A hátsó vezetőállás. Kurblis menetszabályozó baloldalt, szélvédőfűtés, kézifék a jobboldalon (érdemes megfigyelni, még a vezetőasztal kivágása is milyen kidolgozott, na jó, a kézifékkar gumiütközője elég vicces, ez biztos azért van, hogy oldáskor ne törjön be a szélvédő :-)) ).

A modern jegyváltó automata természetesen a legöregebb kocsin is nélkülözhetetlen.

A Gothai kocsik egyik jellegzetessége a nem túl magas padló, velejárói viszont az utastérbe kissé belógó kerékdobok :-)

Vödör teli homokkal az ajtó sarkában. Nem a legjobb hely, ha például esik az eső. A homoknak száraznak kell maradnia.

Egy néni illedelmesen behúzta maga mögött az ajtót, bár nem teljesen, de ez elég volt az érintkezőknek, hogy az ajtó induláskor ne záródjon be automatikusan.

A HU az utolsó fővizsga ideje, a ZU-t nem tudom, 1998 decemberében kapta utolsó fényezését is (ehhez képest elég jól néz ki), és végül a jármű tömege is fel van írva a jobb első ajtó fölé, méghozzá megapondban (hmmm... mióta is alkalmazzák errefelé az SI mértékegységeket? :-)) ).

Megérkeztünk a 3-as harmadik végállomására, Lobeda-Westre. Vágányzata a Lobeda-Ost végállomáséval megegyezik: csúcsidőben egymás nyakára érkeznek a 4-es és a két irányból érkező 3-as kocsijai, a képen látható leszállóhelyen torlódnak egymásra...

...amíg a kihúzóvágányról ki nem halad a visszafogó villamos a két felszállóhelyi peron egyikére. Érdekes, hogy a 115-ös tuja vezetője tapasztalatból már nem ment végig a kihúzón, csak a 3-as kitérőjén, éppen a két kitérő között állt le.

Folytatás >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2003

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv