<<< Előzmény: Egy Nordhauseni Gmundenben

Innsbruck: a vihar előtti csend városa 1.

Ugyebár májusban voltam már itt, de műszaki okok miatt nem térképeztem fel a város közlekedését. Úgyhogy újra itt.

Szállásunk előtt halad az egyik trolivonal, az O járat. Ő a csend egyik megtestesítője. A vihar pedig: a város az elkövetkezendő években fel fogja számolni trolihálózatát (az O és R viszonylatokat), helyettük villamosvonalakat fognak építeni.

Sőt, egész nap nem is utaztunk trolibuszon, buszokkal vegyesen adták ki az O viszonylatot.

Ha valaki nem tudná, miért mondom Innsbruckra, hogy csendes, álmos város, elég egy pillantást vetni az egyik főutcára (Museumstrasse). Egy troli, egy autó, még emberek is alig vannak.

Aminek viszont mi sem örültünk: a nyári szünetben építkeztek a 3-as villamos vonalán, nem "büdös buszokat" akartunk mi fotózni. Ja igen: itt a villamosviszonylatokat számmal jelölik, a busz- és trolivonalakat betűvel, két kivételtől eltekintve. De róluk később.

Várunk egy 1-es villamost, vele a Hungerburgbahn-i végállomásig megyünk el.

Már itt is vagyunk. A 76-os psz. kocsit 1966-ban építette a Lohner, a szokásos DÜWAG-liszensz alapján, tehát ő a bécsi-miskolci E1-esek méternyomtávú tesója. Megjegyzem: az itteni kocsikon indításjelző is működik.

Egy kis érdekesség: az áramszedő csúszó alatt az a felfelé fordított vasalószerű izé az az antenna, aminek segítségével automatikusan állítgatja magának a váltókat, néhol a jelzőlámpákat is, és ez alapján tudja - elvileg - a megállóhelyi utastájékoztató rendszer, hogy mikor ér oda a kocsi (legalábbis a világ több részén ilyen dolgokra használják ezeket az antennákat). Gyakorlatilag viszont két-három perc is elment néha egy-egy, a megállóban kijelzett perc leteltével.

Viszont a villamosvonal itt nem ért véget: 1974-ig közlekedett az Innsbruck-Hall helyiérdekű (későbbi nevén 4-es) villamos. Ő 1891-ben, gőzvontatással indult. A pálya a bal szélen látható sokszögletű épület (körkép a Berg Isel-i csatáról) előtt kanyarodott az Inn feletti hídra, amelyre most épp buszok indulnak...

...aztán egy hosszú-hosszú főúton indult tovább kelet felé. Néhány régi, elvesztett sínes képet lehet találni ezen az oldalon, többek közt ugyanezekről a helyszínekről is. Ma a villamossal megegyező viszonylatú busz jár erre, a 4-es (ez az egyik kivétel a viszonylatrendszerben).

Siklóval a Hungerburghoz

Ha már idejöttünk, nézzük is meg a Hungerburgbahnt. A sikló alsó állomásán (Talstation) H0 méretarányú modellje is megvásárolható.

Innen elindulva rögtön egy hídon keresztezi az Inn folyót.

Sikló létére elég sokmindent kell kezelnie a vezetőnek. Ők ügyelik például az utasok ki- és beszállását, nyitják és zárják az ajtókat. És hogy ezt miért nem állomási személyzet teszi?

Mivel ennek a siklónak van egy közbenső állomása is! Amíg a felfelé közlekedő kocsiból az Alpenzoo (Alpesi Állatkert) megállóban kiszállnak (ez a vonal alsó részén van), a lefelé jövő kocsi a nyílt pályán várakozik.

Ez a kikerülési rész felső elágazása. Ez most olyan tökjó szakmainak hangzott, igazából csak ez jutott eszembe. :-)

Mindjárt felérünk a felső állomásra (Bergstation).

Látható a bécsi Lohner/Bombardier/Rotax gyártmányú kocsi tetején a két kis áramszedőcske. Ez a megállóhelyi áramellátásra, akkumulátortöltésre, és a légrendszert ellátó légsűrítő működtetésére szedi az áramot.

Kilátás a Hungerburg dombjáról. Hamsternek egyelőre ennyi kötélvasutazásra sikerült rábeszélnie, most irány a belváros!


A Claudiaplatzon vagyunk. A 42-es kocsi egy eredeti DÜWAG, 1957-ben készült, és 1983-ig Bielefeldben közlekedett. Visszafelé elkapjuk, és a Stubaitalbahnhof megállóhoz megyünk vele.

Itt van a közlekedési társaság, az IVB telephelye is. Látható, amíg a villamos- és troliüzem fejlesztése abbamaradt, a buszok előnyt élveztek. Köztük még éjszakai járatok számára kijelölt kocsik is vannak.

Folytatás >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2003-2004

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv