Esti életképek Grazból

2005. szeptemberében Ausztriában vonatozgattam, egyik nap Grazba érkeztem. Épp csak annyi időm volt, ameddig az éjszakai vonatom el nem indult Nyugat-Ausztria felé, gondoltam, kihasználom a fennmaradó időt egy kis villamosozásra.

Az egyik, az SGP által, a DÜWAG N-Stadtbahnwagen liszensze alapján épült villamoson vagyunk. Esik az eső, a párás oldalüvegeken át semmit se lehet látni, egyedül a szélvédőn keresztül. Épp jön szemben egy másik, "Mannheimi" típusú DÜWAG-kocsi.

Életemben itt láttam először utólag befüggesztett, alacsonypadlós középrészű villamosokat, éppen öt éve, amikor először Grazban jártam.

Persze a fejlesztés azóta se állt le, egy-két éve utastájékoztató monitorokat szereltek a legtöbb járműre, ahol a reklámok mellett tájékoztatnak az éppen esedékes forgalmi terelésekről is, de a következő megállókat is kiírják.

Természetesen hova is jöhetnék tujákat fotózni, mint a központi átszálló állomásra, a "helyi Moszkva tér"-re, a Jakominiplatzra.

Mivel az állványomat nem volt kedvem cipelni magammal, az bent maradt a vasútállomás csomagmegőrzőjében. Így viszont nekem kellett improvizálni, hogy hova támasszam le a fotógépet. Itt épp egy hírdetőtábla egyik polcára raktam. Mindenesetre igen színesek a villamosok errefelé.

Az 534. pályaszámú, 1971-es építésű, Duisburgból használtan vásárolt "Mannheimi" típusú DÜWAG-csuklóst láthatjuk, éppen a 6-os vonalon menne tovább, csak épp bevárja a csatlakozó járatokat.

Legnagyobb meglepetésemre még mindig jár néhány hattengelyes, 1963-as építésű SGP/Siemens-Schuckert kocsi (ők a bécsi E/E1 típusokkal hasonlatosak), épp a 279-essel találkoztam, vele ki is megyek Mariatrostra, az 1-es járat keleti végállomására. Párás üvegek, csomagtartók, nem sok utas, sötét erdei táj, fabetétes belső tér, szerintem tök hangulatos.

Már majdnem azt írtam, hogy "kilátás hátrafelé", de a sötét parkban természetesen semmit nem lehetett látni. :-)

Ez nagyon tetszett: kis gyűjtődoboz az ajtónál az elhasznált menetjegyeknek.

Őszi este Mariatrost végállomáson.

Ismét Jakominiplatz, és a Grazer büszkesége, egy Bombardier Cityrunner (mai nevén Flexcity Outlook) pózol a 13-ason.

Graz 2004-ben kúltúrális fővárosi címet kapott, azóta a Cityrunnerek sem ússzák meg egészalakos reklámok nélkül.

Errefelé jó közel vezetik egymáshoz a villamossíneket, nem szívesen lennék a két kocsi között!

Sikerült találni néhány jó alkalmi fotóállványt, itt például egy gyalogosátkelő nyomógomb-dobozára raktam a gépet, úgy sikerült lekapni egy másik öreg hattengelyest, a 267-est.

Ácsi, ezt nem értem! Nyomógomb gyalogosátkelőhöz?!? De hiszen itt nincs is jelzőlámpa! Ja, már értem, szóval csak a vakok átkelését segíti, nem zöld jelzést ad a gyalogosoknak, hanem sárga villogót a közösségi közlekedési eszközöknek (más nemigen jár erre)!

Úgy tűnik, Graz-i színekben is megjelentek a bécsihez hasonló VW-kisbuszok.

Az 5-ös vonalon tekergő 507-es kocsi 1977-es SGP gyártmány, bár kinézetre megegyezik a DÜWAG "Mannheimi" típusával. Látható, hogy néhány régebbi villamos is kapott digitális célkijelzőt. Hogy ne a szabadba fűtsön, természetesen, az ajtajait már becsukta, az első ajtót a vezető valószínűleg azért tartja nyitva, hogy az ember lássa, hogy érdemes-e még futnia a villamoshoz. :-)

Hát ha már úgyis elértem, elmentem vele megnézni a felújított siklót, a Schlossbergbahnt. Mivel a napijegy érvényes rá, kipróbáltam hát. Érdekes módon, mivel a napijegyet az ÖBB vasútállomási jegyautomatájából vásároltam, a jegyem nem fért be a Graz-i közlekedési társaság jegykezelőibe (a jegyváltás időpontjától kezdve érvényes, így eddig nem kellett "lyukasztani"), kaptam az ügyelőtől (pénztáros, járműkísérő stb.) egy ingyenes pótjegyet (Zählkarte), amivel már beengedett a beléptetőkapu.

És íme itt a vadiúj, Swoboda gyártmányú kocsi.

A régi kocsival ellentétben sokkal nagyobb panorámaüvegek vannak rajta mindenhol, sőt, a völgyoldali vezetőállás helyett is utastér van, és a tető is üvegezett.

Pár perc alatt fel is értünk a kastélyhoz. A sötétben dögösen hat a felső kék fénycső, mint dizájnelem (tök olyan, mint a honlapom kerete :-) ).

A hajtómű, mint korábban is, látható maradt az utazóközönség előtt.

Graz by night, szürke fellegekkel...

A régi kocsi tetején kis áramszedőcskék voltak, amelyekkel a végállomásokon töltötték fel akkumulátoraikat, működtették légsűrítőjüket. Ezek a panorámatető miatt most alulra kerültek.

Egy kis utcából kilátás a Schlossberg sziklás oldalára.

Pár kép a Főtérről, háttérben a városházával. Visszavillamosozok a Jakominire egy Cityrunnerral, amelynek utasáramlási tulajdonságait igencsak lerontotta egy, az ajtónál a tolókocsijában bűzölgő hajléktalan.

E napi nagy mumusom: a háromtengelyes Citaro, egyszerűen nem adódott olyan alkalom, hogy normális fotó sikerüljön róla: hol valaki belemászott a képbe, hol nem volt megfelelő letámasztó hely, hol épp lekéstem róla. Úgyhogy meg kell elégednem egy hátulnézeti képpel.

Előlről csak egy kis kéttengelyest sikerült lekapni. Egyébként, annak ellenére, hogy a város nem olyan nagy, így estefelé tucatnyi szolgálati buszjárat érkezett a Jakominiplatzra a különböző szolgálati helyekről, kocsiszínekből, amelyek hétköznapi utasokat nem szállítottak.

Ismét egy N-Stadtbahnwagenre hajazó kocsi, befüggesztett alacsonypadlós középrésszel, digitális kijelzővel.

És végül az 584-es személyében megláttam egy hattengelyes SGP-ből készült nyolctengelyest is. A középrészét használtan Wuppertalból vásárolt és azóta már selejtezett csuklósokból nyerték. Azok a helyiek szemében wuppertali kocsik voltak, így is nevezték őket (Wuppertaler), annak ellenére, hogy amazok is használtan szerezték őket Dortmundból. Vagyis ezek dortmundi wuppertali grazi kocsik. :-) Egyébként a középrész ablaksávjából, tetőmagasságából észre is lehet venni, hogy más eredetű.

Ugyanő előlről. Nyomás a pályaudvarra, vár Innsbruck... :-)

Folytatás: Két óra Innsbruckban >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2005

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv