<<< Előzmény: Jena: a döcögényektől az alacsonypadlósokig

Gotha villamosai és a Thüringiai Erdei Vasút 1.

Az oldal elkészítéséért köszönettel tartozom a Thüringerwaldbahn und Strassenbahn Gotha GmbH-nak

Thüringiai és szászországi (vagy ahogy Mestska gépelte el véletlenül az Index fórumon: "Szászországiringiai" :-)) ) körútunk következő állomása Gotha. Itt 1880-tól kezdték el szövögetni a lóvasút tervét. Egészen 1893-ig gondolkoztak, mikor hírtelen úgy döntöttek: mégis inkább villamost építenek. A következő évben már meg is indult a forgalom (lám, Jéna után egy újabb város, ahol rögtön villamosvonalakat építettek ki, nem lóvasutat). A gothai villamoshálózathoz tartozik egy igen érdekes viszonylat is, a mai 4-es: a Gotha és néhány környező település (pl. Waltershausen, Friedrichroda, Tabarz stb.) között épült helyiérdekű villamosvonal. Az 1929-ben megnyílt vonal, amely a Gothán belüli szakaszával és szárnyvonalával együtt összesen 24,1 km hosszú, részben Thüringia állam erdeiben kanyarog, innen kapta nevét: Thüringerwaldbahn (Thüringiai Erdei Vasút). Vasútvonal, bizony! Benne is van az országos vasúti menetrendben, ő a 608-as mező!

Hogy a hétköznapi utas milyen különbséget érez a gothai villamos és az erdei vasút között? Igazából semmilyet, utóbbi Gothán belül a villamos díjszabásával megy, ugyanazokkal a járművekkel, mint a városiak. Vannak apróbb különbségek, mint például az üléselrendezés: a helyközieken elvileg több az ülőhely, kevesebb az állóhely, vagy hogy Gothán kívül kilométer alapú a díjszabás. A kevés különbség egyik oka: mindkettőt egy cég, a Thüringerwaldbahn und Strassenbahn Gotha GmbH üzemelteti.

A főpályaudvarról kijövő turista első látványa: egy betört ablakú, üresen tátongó, egykori szálloda és egy andráskereszt. Igen, Németországban nem szégyellik kirakni a vasúti kereszteződéseket megjelölő táblákat a villamos mentén, csak azért, hogy a villamos előnyét biztosíthassák.

A főpályaudvarral szemben lévő végállomáson meg is látunk két villamost, balról egy, a Thüringerwaldbahnon, a 4-es vonalon Tabarzba tartó modernizált KT4D-t, jobbról pedig egy helyi viszonylaton, a 2-esen az Ostbahnhofot megcélzó DÜWAG csuklóst. Előbbit a CKD gyártotta 1981-ben, majd néhány éve házilag modernizálták KIEPE elektronikával. Utóbbi természetesen nem tősgyökeres gothai, 1960-ban épült, először Ludwigshafenben járt 103-as pályaszámmal, majd Mannheimban 324-es pályaszámon, végül pályaszáma megtartásával 1993-ban került Gothába többedmagával, régebbi típusokat leváltani.

Az esőfelhők még mindig fenyegetnek, de néhol már felszakadoztak. Eközben a KT4D elindult (jobb oldalt látni, ahogy a hurokból kihalad), helyére áll egy újabb DÜWAG az 1-es viszonylatról. A 395-ös kocsi 1962-ben épült Mannheim számára, majd ő is 1993-ban csatlakozott a gothai flottához. A kocsi a Thüringerwaldbahn saját reklámját hordozza magán (70 éves Thüringiai Erdei Vasút 1929-1999), és a tradícionális, fekete díszcsíkos fehér-sárga fényezést kapta (ugye milyen ismerős színterv? :-) ).

A 401-es forgóváza. Ha valakinek ismerős egy DÜWAG-forgóváz kinézete, akkor azért csodálkozhat a kép láttán, mert a méternyomtávú forgóváz kerékpárjai külső csapágyazásúak a normálnyomtávúval szemben (ld. TW 6000 vagy E1), különben a tengelyhajtóművek és a motor nem férne el a két kerékváz és a két forgóváz-hossztartó között.

Itt az ideje pár szót szólni a gothai villamosok színeiről. Tradícionálisan kétfajta színösszeállításban közlekedtek, az alábbi, 1963-as felvételen jól be lehet mutatni:
Forrás: Strassenbahnen zu Ulbrichts Zeiten *
Balról a városi kivitel egyik tagja, övék volt a fehér-kék színösszeállítás, míg jobbról a helyiérdekű kivitelű kocsik láthatóak, nekik a kék helyett a sárga jutott (a két hátsó az 1929-es megnyitásra készült Bothmann kocsik közül való, a kék színű kocsi egy ET 55-ös, a Gothaiak közvetlen elődje). A hagyományos színezésnek a Gothai kocsik elterjedése vetett véget, azok többnyire az "egyen-vajszínű" fényezést kapták, "központi utasításra" (olcsóbb volt minden villamost ugyanarra a színre festeni). Így talán már érthető, manapság miért festik a kocsijaikat ismét sárga-kék színűre, igaz, most vegyesen. A kép szintén a főpályaudvar előtt készült, itt még nem volt meg a hurokvágány, az állomás fejállomás volt.

Ismét két DÜWAG. A 401-es 1963-ban épült, viszont már 1991-ben elkerült Mannheimből, míg a hátsó 320-as 1960-tól 1969-ig Heidelbergben futott 203-as pályaszámmal, majd hol máshol, mint Mannheimban, 1993-ig. 1991-ben a hat, majd 1993-ban a további négy, hattengelyes, egyirányú DÜWAG csuklósokat mind Mannheimtől vásárolták, és mindegyik megtartotta ottani pályaszámát is. Rajtuk alul is van egy harmadik fényszóró, ezek ködlámpák, amelyek még Mannheimben lettek felszerelve.

Felszállunk az utánuk következő Mannheimire, a 408-asra. Megvesszük a turistajegyet, amely azon kívül, hogy napidíjként funkcionál a helyi és helyközi villamosokon, belépést biztosít néhány helyi nevezetességbe is.

Fent látható Gotha és a Thüringiai Erdei Vasút vágányhálózati rajza, igencsak eltorzítva (lásd a fejlécen a "Massstab: Ohne" feliratot). Jól is néznénk ki, ha a kocsiszín akkora lenne, mint a fél város! :-) A párszáz méter hosszú hurok a kórháznál (Krankenhaus) is aránytalanul nagy. A főpályaudvari 1-4. sz. kitérők sorrendje nem véletlen: 1988 tavaszáig a hurok megkerülési iránya fordított volt.

55 perces út áll előttünk a tabarzi végállomásig. A Bahnhofstrassén és folytatásain haladunk a belváros felé, a közúti forgalommal együtt, majd az 5-ös kitérőn balra kanyarodva Gartenstrasse zárt pályáján kerüljük meg az óvárost.
Forrás: Strassenbahnen zu Ulbrichts Zeiten *
1968-ig bizony a főpályaudvar irányú vágány be is vezetett oda, a Gartenstrasse kétvágányúsítása után hagyták fel a belső szakaszt. Ismét délre, majd nyugatra fordul a vonal, itt ismét a közúttal közösen haladunk. A kocsiszín után (Wagenhalle megálló) végig zártpályás, egyvágányú a pálya, néhol kitérési lehetőségekkel. Schöne Aussicht (Szép Kilátás) megállóban például balról kerülik meg az egyirányú villamosok az egyetlen peront. A kertek alatt kiérünk a városból, itt van egy kórház a város szélén :-), ahol a legújabb szárnyvonal van egy hurokállomással, ide nem mindegyik vonat halad be. Most mi se. Innentől a megengedett sebesség 65 km/h, hasonlóan a jénai zárt pályás szakaszokhoz. Termőföldek, majd Boxbergnél erdő hurokvágánnyal és kitérőkkel. Utána megint termőföldek, azután autópálya, termőföldek, majd megérkezünk Waltershausen-Gleisdreieck állomásra. Mint neve is mutatja, itt háromszög-alakban válik szét a villamosvonal, innen indul egy kb. 2-3 kilométer hosszú szárnyvonal Waltershausenbe. Sokan leszállnak, pontosabban átszállnak a 4-esről a másik 4-esre (lásd később). Ugyanitt találkozunk a Fröttstädt-Friedrichroda vasútvonallal, majd párhuzamosan haladunk vele tovább egy darabon.

Schnepfenthal megállónál van az egyetlen félsorompós átjárónk, közösen a mellettünk vezető vasútvonallal.

A kocsi kihasználtsága elég változatos volt, természetesen Gothában voltak rajta többen, itt, az erdei szakaszon már alig, hiszen déltájban jártunk erre. Kapaszkodókból viszont van elég :-)

Az átlag turistával ellentétben nem maradtunk a fürdőváros Tabarzban, elcsíptük az éppen visszainduló KT4-est (ugyanis idáig csak félóránként jönnek ki a villamosok), róla készítettem egy fotót az előbbi kocsinkról (ő egész alakos reklámja miatt sötétkék).

Íme a KT4D utastere.

Vele "csak" egy megállót megyünk (2,4 km), hogy csináljunk pár képet az erdei pályáról is.

A 302-es modernizált kocsi Marienglashöhle megállóban. Hát kell ehhez a képhez kommentár?!?

Túlemeléses ív, megtámasztva karóként földbe szúrt sínszál-darabokkal :-)

Most komolyan: így szokott kinézni egy átlagos villamosvonal?!? :-)

A felsővezeték feszítősúlya is diszkréten el van rejtve a tartóoszlopba.

Egy útátjáró az erdő közepén.

* A fénykép a Strassenbahnen zu Ulbrichts Zeiten / Trams in der DDR: Die 60er Jahre in Farbe című könyvből való, GeraMond kiadó (C) 2002

Folytatás >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2003

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv