<<< Előzmény: Lambachtól Gmundenig: HÉV-ezés a Stern & Hafferl vonalain

Gmunden: kis dolgokban a legnagyobb

1894-ben épült ki Gmunden máig egyetlen villamosvonala. Megépítésének kétségkívüli járulékos előnye volt, hogy végre kiépült a városban az elektromos hálózat, ugyanis a villamos, mint tartós fogyasztó, rentábilissá tette a kiépítést (akkoriban egyébként csak világításra, közvilágításra használták volna elsősorban). A vonal elsődleges célja az üdülni vágyók elszállítása volt a Rudolf-pályaudvartól (a mai Gmunden Hauptbahnhof vasútállomás) a városba, pontosabban a tóparti Rathausplatz-ig. Mai 2,3 km hosszú "hálózatával", 5 darabos járműállományával - melyből egy nosztalgia-, egy a Pöstlingbergbahn-tól tartósan bérbe vett nyitott nyári nosztalgia-, három pedig normál forgalmi kocsi -, mindössze öt fős személyzetével a gmundeni a világ legkisebb villamosüzeme. Mind az öt fő villamosvezető, és ők végzik többek közt a járművek javítását, karbantartását is!

A Traunseebahn végállomását elhagyva rögtön a tóra nyílik kilátás. Innen azonban, mivel máig nem lett összekötve a HÉV a gmundeni villamossal, el kell sétálni a Traun túlpartjára, követve a Kontinens első vasútvonalának, a világ leghosszabb lóvasútjának vonalát, ahogy arról az előző oldalon már szó volt.

Persze ma már a Rathausplatz-ig se ér el a villamosvonal, a Franz-Josef-Platz-ig már csak az eltérő színű aszfaltcsík (középen, a záróvonalnál), és felette az érintetlenül otthagyott felsővezeték-rendszer emlékeztet arra, hogy 1975-ig itt villamos járt. Jól gondolod, az erősebb autóslobbi képviselőit zavarta a villamos, viszont ma már tervezés alatt áll a "visszahosszabbítás", és hogy a közúti forgalmat ne nagyon zavarja, kétvágányú kivitelben.

A Franz-Josef-Platzon a villamosvonalnak úgy van vége, mint a botnak. A háttérben egy Chrysler vigyorog rajta gúnyosan. :-))

Nemsokára meg is érkezik a forgalmi kocsi, ma a 8-aska volt kint a három közül. A másik két kocsi használtan került ide a német Vestische Strassenbahnen-től, ők 1952-ben épültek a DÜWAG-nál, míg a 8-as már DÜWAG-liszensz kocsiként épült a Lohnernél, 1961-ben. Mindhárom kocsi érdekessége, hogy ugyan kétirányúak (mindkét végükön van vezetőállás), ajtajuk csak az egyik oldalon van. Természetesen, minden megállóperon ugyanazon az oldalon van, így nem is kell a túloldalra ajtó. :-)

Gyűlnek az utasok. Végül elég sokan felszállnak, valószínűleg vonatra szállnak majd át.

Szinte észre se vesszük (na jó, ez nem igaz, viszont tényleg rövid az út), már itt is vagyunk a vasútállomásnál.

Vannak villamosok, ahol kötelező fényképek is vannak, itt például nem lehet kifelejteni a fotótémák közül azt, ahogy a vasútállomási végállomáson a fák mögé bebújik a villamos! :-)

Mivel még volt durván egy óránk a vonatunk indulásáig, úgy döntöttem, visszaindulok még egy körre, és csinálok néhány vonali fotót. Mivel most még éppen nem jött vonat sehonnan, a villamoson alig volt egy-két utas.

Idefelé kinéztem egy-két pontot, hogy honnan lenne érdemes fotózni. Rosenkranz megállónál szálltam le, itt a völgybe alászálló villamost lehetett fotózni, háttérben az 1691 m magas Traunsteinnel. Innen kezdődik a legmeredekebb szakasz, Tennisplatz megálló alatt a 100 ezreléket is eléri a pályaesés. Bezony, a 2,3 km hosszú vonalon 60 méteres szintkülönbséget kell lekűzdeni.

Következő "nagyszerű" ötletem az volt, hogy majd visszafelé egy lejjebb lévő megállóban várom meg a visszajövő villamost. Ki is néztem a helyszínt a Kuferzeile-nél, a probléma csak az volt, hogy rosszul emlékeztem: nem ott volt a megálló. Igen, kereshettem volna a megállótáblát, de mivel az olyan csicsás volt, fel se tűnt a sok csicsás tábla, cégér közt, hogy nincs is ott. :-))) Így történt, hogy csak csodálkozva néztem a mellettem könnyedén elhúzó villamosra, majd miután leesett a tantusz, rájöttem, ennek fele se tréfa: Mestska barátom fenn vár a csomagokkal, utazni akarunk tovább a vonatunkkal, az meg jönni fog. Nosza, futás, fel a hegyre!

Mivel most már útbaesett, Kraftstation megálló előtt egy kicsit kifújtam magam, persze összekötöttem a kellemeset a hasznossal, befotóztam a picike kocsiszín ablakán, ahol éppen bent állt a két ex-Vestische DÜWAG-kocsi, a 9-es és a 10-es.

Grüner Wald és a vasútállomás között van a vonal legkevésbé érdekes szakasza, valami cementmű vagy mi mellett. A tuja éppen visszaindult a városba, én meg még bőven időben visszaértem a vasúthoz.

Egy biztos: a gmundeni a világ egyik legvarázslatosabb villamosvonala, egy villamos-rajongó számára önmagában is, viszont egy átlagember számára is, ha a környékre (Salzkammergut vidéke) ránéz. Kérdés, vajon megmarad-e ilyen varázslatosnak, ha 2006 után megérkeznek a vadiúj alacsonypadlós villamosok (vélhetően Combino-k), az addig legrövidebb villamosvonalat összekötik a Traunseebahn-nal, a kis kétállásos kocsiszín helyett új, modern kocsiszín épül a vasútállomás mellé: ha már nem ez lesz a legkisebb villamosüzem. És vajon mi lesz a három DÜWAG kocsi sorsa, melyek már önmagukban is elég különlegesek? Persze, előre semmit se lehet tudni, nem is biztos, hogy ezek az álmok mind megvalósulnak. De nekem akkor is így tetszett, ahogy most láttam.

Következő napunk villamosok nélkül telik, mert egész nap a Mariazell-i vasúton utazgatunk, de utána, a világ legkisebb üzeme után egy, a világ talán egyik legnagyszerűbb villamosüzemét nézzük meg.

Mellékvágány: Egy Nordhauseni Gmundenben >>>

Folytatás: Karlsruhei "modellezés" >>>

A szöveget és a képeket Báti András készítette, kivéve ahol másként van feltűntetve (C) 2003-2004

Vissza     Tetejére     Fotóalbum     Főlap         Vendégkönyv